Tiszta forrás
 |
|
Kirándulni dicséretes dolog, nemes polgári időtöltés, elődeink a német romantikusok, az angol liberális utazók, és a KISZ táborok apró népe. A kirándulás visszavisz a természetbe, erősíti a tüdőt, a mozgás és a friss levegő révén feltüzeli a lelket, erősíti a csapatszellemet, megtanít együttműködni, tájékozódni, felfedezni és még sorolhatnám. Nem is kell messze menni, itthon is vannak eldugott, ám csodálatos helyek, ez különösen ilyen nehéz időkben lehet fontos. Külön világ és kaszt a kirándulásokon belül a hegymászóké, ők nyilván nem kirándulásként definiálják, amikor két tizenkettes kötélen lógva bivakolnak a falban, pedig dehogynem, csak megszállottabbak, mint a többiek. Voltam már és fényképeztem eleget, legtöbbször magányosan (immer allein? kérdezte egy csoport vezetője egy tél eleji "kiránduláson" hóval borított gerincen háromezer fölött) ez valahogy így alakult, mostmár kevésbé nagy kedvvel cipelem magammal az objektíveket, mi a különbség, ha ezt felveszem, amazt meg nem? Cipelem ellenben minden útra a teát és eszközöket, gondosan válogatva, az se fél kiló. |
|
 |
|
|
|
Külön története van ennek, a szabadban való teázásnak, nagy hagyományokkal, szabályokkal és szertartásokkal, amit érdemes figyelembe venni és betartani, de most nem is erről szeretnék beszélni. Sokkal inkább arról - ami ezzel nagyon is összefügg - mennyire másként szól a tea a szabadban, mint bent egy megrendezett környezetben. Ennek legkevésbé az az oka, hogy a víz magasban hamarabb forr (mondjuk ez is lényeges éppen a mostani tesztben kipróbált tea esetében, amihez előnyös a lehető legforróbb víz használata szemben a 3500 méter magasan kapható legfeljebb 85-88 C fokos vízzel), sokkal inkább az, mennyire befolyásolja érzékeinket maga a természeti környezet és az út mentén talált, a teakészítéshez felhasznált víz. A hegymászókat, úgy általában ez a legkevésbé sem érdekli, a természethez való alkalmazkodás közben a testhez vett, felhasznált élelmiszerek minősége másként fontos, a tartalom, az elérhető kalória van az első helyen, a szakács a másodikon, a csoki a harmadikon, a tea pedig meleg és citromos. Nehéz feladathoz nehéz emberek kellenek, viharvertek, cserzett szívűek. Ne csodálkozzon ezen, aki megpróbálja baráti társasággal kirándulni vinni kedves teáját. Nyílt téren, természetben, különösen pedig hidegben, vagy szélben, csak a legjobban elkészített és tálalt tea képes érzékelhetően megszólalni.
|
|
 |
Érlelt sheng puerh tea 1996 |
|
Aki azt szeretné, hogy a teája emlékezetes élmény legyen, az válogassa meg a teát, a társaságát és találjon hozzá elegendő időt. A szabadban még kevesebb idő van rá, mint otthon. Érdemes továbbá minden szükséges kelléket magunkhoz venni, a régiek legalábbis így cselekedtek, külön utazó és outdoor felszereléseket fejlesztve ki a szabadban teázók számára. Csak hogy a legfölöslegesebbnek tűnő alkatrészeket említsem; terítő, alátétek, piszkálók, szűrők. Sok jó alkatrészt kínál a természet is, fakérget, szikladarabot, kavicsot, levelet, de szerencse is kell hozzá, no meg találékonyság, hogy egy-egy helyszíni darabot az előadás részévé tegyünk. Ezek mind kis, lényegtelennek tűnő, mégis alapvető dolgok. Úgy is mondhatnánk, megfelelő hegyhez megfelelő tea kell, megfelelő tálalásban.
|
|
 |
|
Ezeket a szabályokat csak részben tartottuk be legutóbb valószínűtlenül szép őszi napon a Risy felé tartva, ahonnan a túlságosan népes természetjáró társaság inkább a Kaprovsky stít felé űzött minket, (magyarul Kapor 2363 m). Nem részletezném a lepusztult nyergek és gerincek felé vezető hosszú tátrai völgyek által kínált örömök és szenvedés kábító elegyét, elég kis hegység, hogy elbízd magad és elég nagy, hogy ne lehessen eléggé tisztelni, inkább azt emelném ki, ami a tea szempontjából a legfontosabb jótétemény lehet az arra alkalmas hegyekben: az utánozhatatlan minőségű víz. Az Alpok, vagy a távoli északi vidékek gleccserei, a skandináv tavak és a tátrai gránit olyan fantasztikus vizet kínál, ami önmagában is mindent elfedő élmény. Teához pedig egyenesen mennyei; lágy, friss, jéghideg, energiával teli; előkerül egy vízkeménység mérő és csak bámulunk, itt fent a tengerszemből merítve a víz összes ásványi anyag tartalma alig 7 gramm, olyan, vagy jobb, mint amit a legjobb vízszűrők adnak. Valójában sokkal jobb, élő, vibráló, és édes. Magyarországon ezzel kapcsolatban is kissé misztikus tévhitek élnek, csapatokban járnak az emberek a bükki és pilisi források vizét hazaszállítani, holott ezek erős és kemény vizek, a Mátrába, a Börzsönybe, Visegrádra, vagy a Zempléni hegységbe kell menni ahhoz, hogy teakészítéshez elfogadható minőségű forrásvizet találjunk.
|
|
 |
|
A túra fénypontjának szánt tea egy sheng puerh mao cha, ami állagából ítélve inkább lehetett egy laza préselésű tea, mint "szálas tea" vagy nagyobb mennyiségben várta valahol az évek múlását és közben formálódott, mindenesetre mára a gazdája elég sokra tartja; 200 ezer forintot kér kilójáért, ami kicsit sok érte, ezért netovább, ez a vége ennek a teának, visszavonhatatlan búcsú, de méltó környezetben. A hosszú völgyeket több terasz tagolja, hajdan itt ereszkedett a gleccser, mi pedig szuszogva kapaszkodunk, balra híres falak és omlások, (a nagymenők leginkább télen járnak itt kis Alpokat és Himaláját gyakorolván). Az egész út elég hosszadalmasan bontakozik, a középső nagy moréna tava viszont már enyhíti a hangulatot és itt merítjük meg a vaskannát a tóból elszabaduló patak vizében. A víz nem éri el a száz fokot, talán kilencvenet sem, a tea végig nagyon higgadt marad, reszelős pince és kolostor hangulattal, tisztán, és édesen. Ez az a tea, aminek kár kiönteni a mosóteáját (amit most a sziklára eresztve tisztelgünk a hegyek hirtelen haragú istenei előtt). A sokat látott hegyi coach pipára gyújt, a gyerek szintén, ez is így volt mindig, a tabak és a tea egy kézben járt évszázadokon át sok előadáson, nekem most kissé kedvemet szegi. De aztán 8 felöntés után felszedjük a málhát és meg sem állunk az első csúcsig, a másodikért már sorba kellene állni (van aki kutyával jön), ezért én inkább maradok, tovább szaporítva azoknak a csúcsoknak a számát, amelyeket az utolsó pár méteren visszafordulva sosem hódítottam meg. Hazaérve lerázzuk rongylábunk, még nyolcszor koccintunk a finom öreg teával, ami új életre kél a csodás vízben, majd édesen elalszunk. Egy tea és egy csúcs, ami nem ismétlődik az életben többé.
|
|
Lentebb képek kattintgathatók |
|
|
| |