2001 Menghai 7572

1938-ban a kínai kormány megbízta Zheng Hechunt és Feng Shaoqiut, a valaha volt Kínai Tea Nagyvállalat két vezetőjét, hogy térképezzék fel és készítsenek tervet Yunnan teatermő területeinek gazdasági lehetőségeit illetően.

A következő évben elkészült anyag alapján  úgy döntöttek, hogy régiónként egy-egy nagyvállalatot hoznak létre a termelés teljes vertikumának igazgatására. 1940-ben Fan Hejun igazgatása alatt megalapították a Fo Hai (?Buddha Tenger?  ) Kísérleti Teaüzemet. Az első teatéglák, melyeknek neve  Fo Hai Teaüzem Dian Hong volt, egy évvel később hagyták el a gondosan megtervezett gyártósort.

1942-ben az éppen felszerelt, akkoriban modernnek számító üzemet, alig 1 héttel elkészülte után a japán fenyegetés miatt, hogy azok nehogy háborús célokra használhassák, leszerelték és elszállították. Ebben az időben még senki sem sejtette, hogy az üzem egyszer a világ legjobb teáit fogja gyártani. Az üzem feladata elsősorban a Menghai kistermelők összefogása volt. A történelmi hagyományoknak megfelelően Indiába, Myanmarba és Sziámba szállítottak teát exportra, az 1944 ?ben újrakezdődött termelés pedig csupán a Dian Hong fekete teára szorítkozott.

1952-ben a Fo Hai Teaüzem kibocsátotta első, azóta legendássá vált színes címkés sorozatait. Ezek a préselt, nagyformátumú zöld teák a Zhong Cha (nem fogják elhinni: kínai tea)  márkanév alatt futottak, ezek közül az első a Vörös címke volt, ezt követte a zöld, majd a többi.

Egy évvel később Xishuangbanna autonóm tartomány létrejötte után szinte azonnal Meng Hai Tea Üzemre változtatták a cég nevét. A Menghai (szó szerint "bátor tenger") már nevében elkötelezett volt az eredet iránt. Menghai egy város, de egyike a híres tea hegységeknek is a Mekongtól (vagy ahogy itt hívják, Lancangtól) nyugatra. 

A cég és a modern teatörténelem legfontosabb dátuma 1973, amikor a Kunming és a Menghai Teaüzem közös kutatások eredményeképpen, de végül egymástól függetlenül kidolgozta a sötét pu?erh gyártásának eljárását. Menghai első sötét teája a ?73 vastag tégla?, vagy ahogy később hívták: a ? Kulturális Forradalom tea téglája? volt. Ezek a préselt teák túlfermentált, túlsütött teák voltak, minőségük semmilyen tekintetben sem felel meg a mai követelményeknek, mégis nagy értéket képviselnek a gyűjteményekben. A tea sikere azonnali és megállíthatatlan volt, már három évvel később központi irányelvben fogalmazták meg az akkor létezett három nagyvállalat (Kunming, Menghai és Xiaguan) részére, hogy növeljék termelésüket és kódolják a termelést. A Menghai kapta a 2-es üzemkódot. A 70-es évek vége felé a cég elsősorban leveles pu?erh-t gyártott és csuán két préselt sötét pu?erh receptet adott közre, ezek voltak a 7452 és a 7572.

A többi recept: 7542, 7532, 7582, stb az évtized végén került piacra. A nyolcvanas évek, általában szinén központi felügyelet mellett a hong-kongi, tajvani, majd a japán piac meghódításával teltek el. 1988-ban ennek jegyében saját márkát ( Dayi, azaz nagy levelű, nagyérdemű)   hoztak létre. Ennek középső ideogrammja emblémává válva mára egyedi módon azonosíthatóvá tette a Menghai Dayi teáit.

1996-ban a céget a Xishuangbanna Menghai Tea Industry Co. Ltd név alatt privatizálták. 2004. október 25. óta a Menghai Teaüzem a Bowin Corporation tulajdona.

  Az itt látható és megkóstolható lepény mára 6 éves és a fent historizált legenda része. A legenda legfontosabb eleme maga a két évezrednél is régebbi yunnani teatermelés, mely történelme során fényes sikereket és sötét időszakokat is megélt. Éppen a Menghai Teaüzem létrejöttét megelőző időkben a pu?erh a túladóztató, nyerészkedő politikának köszönhetően egy-egy tiszavirág életű reformkísérlettől eltekintve gyakorlatilag halott volt. Éppen a Menghai és a Kunming Teaüzem létrejötte jelentette azt a mérföldkövet, ami a ma tapasztalható pu?erh őrülethez vezetett. A két üzem agrármérnökei az elmúlt időszakban elévülhetetlen érdemeket szereztek a kínai viszonyok között példás standardok és minőségi mutatók kidolgozásában. Mielőtt még azt hinnék, valamiféle termelési riportot írtunk megrendelésre, vessenek egy pillantást erre a teára. Ez egy Zhong Cha, azaz kínai tea márka: a fedőpapír tea mintáját Kína jele fonja körbe, nyolcszor ismétlődve. A kínai tea a világ minden tájára eljut ? ez a jelentése.

 Kissé megilletődötten vesszük kezünkbe a lepényt, ami celofánba csomagoltan érkezett. belül az eredeti papír csomagolás szinte minden lepényen sérült, növelve a korosodás illúzióját. Ez egy hét fiú lepény, azaz eredetileg hét darabot (7x 357 gramm=2,5 Kg) csomagoltak bambuszlevélbe és 12 köteget, mintegy 30 Kg teát egy ládába. A lepény hátoldala jól láthatóan, nagy, vaskos levelekből áll, a színe pedig bőségesen aranyló rügyekből. Most nem látszik, de tudni kell, hogy a lepény belseje egy harmadik méretsort rejt. A recept 7572 éppen ezt írja le, milyen területről származó, milyen szortírozású leveleket, milyen körülmények között kell fermentálni, majd lepénybe préselni. Állaga majdnem laza, egészen biztosan kézzel (ponosabban kőnehezékekkel) préselték.     

A gondosan kimért 6 grammnyi teát kétszer mossuk át - az ördög még a teában sem alszik ? aztán nekikezdünk. Nem kísérem végig az olvasót a kóstolás minden egyes felöntésének, minden kis rezdülésén és színeváltozásán. Legyen elég annyi: a tea kóstolása közben nehéz megszólalni. Nem azért, mert katartikus, lenyűgöző ízorgiában van részünk, hanem mert a tea megfejtése mindvégig rejtve marad előttünk. Biztosan jelen van valamilyen lágyan vastag, csokoládés íz, de folyamatosan azt keressük, milyen jelzővel lehetne illetni a feltűnő, elhalványuló, majd továbbzsibbanó fűszereket. Én nem találtam a megoldást, pedig minden figyelmemet összpontosítottam. A tea mesélt, mesélt, én pedig hitetlenkedve hallgattam.  

    Nemrégiben egy pu'erh hívővel vitáztam. A vita tárgya a pu'erh korosodása volt. Az közismert, hogy a pu?erh érlelésének pozitív hatásaira véletlenül jöttek rá. Az állandóan változó, hektikus piacon a hong-kongi, tajvani éttermek tulajdonosai magukat védendő, jól betároltak a teából, így vették észre, hogy a raktárról előkerülő érlelt teák íze jelentősen gazdagodott. Vitapartnerem szerint a drámai változás inkább a zöld pu'erhekre jellemző, a sötétek igazából már csak tartják megszerzett formájukat. Ezen az oldalon még visszatérünk erre a témára, most legyen elég annyi, hogy ez a tea születésekor szinte ihatatlanul éles volt, a most tapasztalható, mentás, csípős fűszeresség is ebből az erőből táplálkozik. A kor jól látható a lepény külső oldalának fakuló színein. Pontosan így tompulnak és terjednek szét az ízek a nagypotenciálú teákban az idő múlásával. Mint egy csepp tinta a pohár vízben.

  Mi is történt a 7572 eredeti receptjének születési évében? Én még nem éltem, később, amikor az időt felfogni véltem és megpróbáltam magamnak meghatározni, mintegy keretek közé szorítani,  úgy gondoltam, 2000-ben 35 leszek, és az már legalábbis elegendő. Ez volt életkilátásaim, várható életem matematikai sarokköve. Mi történt 2001-ben? Túlléptem ezen a matematikán. Az azóta eltelt éveket már nem számolom, itt ízlenek a számban. A Menghai 7572-ben tovább ketyeg életem tea-órája.

Legyen egy teád MA!!