Tea a világ tetején

A Yuan Nian puerh gyártó 2007 őszén alakult, s mint ilyen csak egy a gombamód szaporodó cégek között, melyek a legképtelenebb marketing eszközökkel próbálnak meg kitűnni a tömegből és valamilyen módon bekerülni a tajvani, dél-koreai, hongkongi piacra.
A Yuan Nian ebből a szempontból nem elveszett egyéni próbálkozás, mert a cég alapítói között befektetőkön kívül régi Menghai teaguruk is vannak és úgy tűnik jó a politikai hátszele is. A cég már nevében is igyekszik rácáfolni kései indulására, mert neve 远年茶业公司 azt jelenti, az „idő homályában” jelezve ezzel, hogy bár az alapítás csak most történt, a teáiban feleleveníteni kívánt hagyomány nagyon is ősi. A cég székhelye északon, a Longquan hegy alatt, a híres Heilongtan területén van. A cég professzionális indítására és felépítésére mi sem jellemzőbb, hogy a modern üzem építése után rögtön a legmagasabb minőségű élelmiszeripari besorolást kapta meg (ami új teák esetében elengedhetetlen az amerikai és távol-keleti exporthoz.) A gondos, keleten jól bevált, kirándulással, kalandtúrázással egybefűzött csapatépítés és a tea mellett a cég legfontosabb fegyvere a design, a kereskedelmi és politikai kapcsolatok és az agresszív marketing lett. A design szolíd, a hagyományos motívumokból építkező, visszautaló és szép, de az első év 1000 tonnás (a puerh piacot tökéletesen tükrözve kétharmad részben sheng, egyharmad részben sötét teák) termelését bemutató reklámkampány egyedülálló az egész világon. Történt ugyanis, hogy a cég egyik alapítója lelkes természetjáró, sőt alpinista és beválogatták a pekingi olimpiát népszerűsíteni hivatott olimpiai fáklyavivő csapatba, de nem abba, amelyik a kunmingi főutcán sepert végig, hanem abba, amelyik hosszas, gondosan tervezett előkészületek, nemzetközi tiltakozás és többszöri halasztás után végül 2008. május 8-án feljutott az olimpiai lánggal a Csomolungma 8848 m magas csúcsára. Az „expedíció” bekerült a Yuan Nian nyitó reklámkampányába, és a fáklya mellett felkerült a csúcsra a cég két lepénye, melyek közül az egyiken addigra már az Everestet ábrázoló szépen tervezett papír díszelgett. Sőt mi több a végül csodásan szépre váltó időben elkészítették(?) és elfogyasztották az azonos nevű lepényből készült teát.. Micsoda kampány, micsoda előny, micsoda esemény, milyen lelkesítő csúcstea! A csúcsmászásra egyébként csak két kisebb, 100 grammos lepény vállalkozott, ami azt illeti én sem cipeltem volna fel egy egész köteget, ott, a halálzónában minden deka számít.

Tekintet nélkül arra, hogy az esemény egyeseknek lelkesítő, másoknak elkeserítő és szomorú, hogy a csúcsmászást megelőzően az Everestnek mind a nepáli, mind a kínai oldalát lezárták, csak az alaptáborig volt "szabad" a bejárás, továbbá figyelembe véve, hogy a csúcs magasságát az elmúlt években lézeres mérések 8844 és 8850 közé tették, hogy az olimpiai láng felvitelét a Föld legmagasabban épített aszfaltútjának és mobil átjátszó állomásának építésével segítették, hogy a kínai oldal nagyon is jól tudottan tibeti, s így sem a láng, sem a tea nem vonhatja ki magát az önkéntelen és szigorú asszociációk alól, mi megpróbálunk a teánál és csakis a teánál maradni és elképzeljük, hogy a borítón "csak egy hegy" van. Magáról a teával fűszerezett csúcsmászásról itt találnak egy rakás képet, itt pedigmegvehetik magát a teát.

A tea ára magáért beszél, olyan olcsó, hogy már majdnem garzon, a felirata szerint single estate, értsd nem keverék Yi Wu tea, tehát nyilvánvalóan keverék, továbbá first flush, tehát első szedés, de a tényleg szép nyomatú papírborításon az áll, hogy 2008. 5. 17, ami jó két hónappal a Yi Wu teák első szedése után van, bár lehet, hogy csak akkor préselték és a mao cha addig várta sorsát a raktárakban, mindenesetre az már biztos, hogy a mi lepényünk nem járt az Everesten. A feliratok arról árulkodnak, hogy a tea „a hősök találkozójának emlékére készült a 8848 méteres csúcson”, hogy kővel préselték napon szárított levelekből.

A kibontott tea dohányos, fahéjas illatú, a lepény tömören koppan, de könnyen lazítható, a leveleket csaknem egyenként lehet leválasztani egymástól, a kővel préselés nagyon is igaz és szép. Sötétbarna levelek váltakoznak nagyméretű, fehér barkával gazdagon fedett rügyekkel, jól láthatóan késő tavaszi szedésről van szó, de a tea rajzolata tényleg nagyon impresszív.Felöntve nyoma sincs pörkölt, füstölt szagnak, jól érezhető a tömött Yi Wu illat, ami kitágítja az orrcimpát és nem indítja be a fejet elrántó, a cserekkel és túladagolt koffeinnel való találkozástól tartó hátsó gondolatokat. Mintha csak rá lenne írva: ez a tea nem bánt. Első, második-hatodik felöntés, a tea vastag és vastagodik, tömör és tömörödik, ízes és ízesedik, de nem vág földhöz, nem lüktet a halánték, nincs puskaropogás. Nem szelíd, nem bársonyos, de nem is harap. Igazi bevezető tea, bár comnos puerh erejének hiányában nehéz lenne a puerht először kóstolónak elmondani milyen is az őserdei tea. Barátságosan beljebb invitáló, biztonságos, meleg, illedelmes tea. Az öntet egyre sötétebb arany, illatos, de nem átható és nem hivalkodó. Nem fog nagyobbra nőni 10 év múlva, kellemesen elkölthető ajéndék tea lesz, semmi több. Tízszer lehet felönteni, többször nem kérdezzük, más yi wu teák sokkal messzebb érnek, de a fentiek ismeretében, a világ tetején oxigénmaszkban ülve tulajdonképpen nem is érdekes. Tíz dollárért elteázgatunk még pontosan ötvennyolcszor ez pedig több, mint elég. A Yuan Nian első sorozata csöpög a marketingtől és a marketing áraktól, de kibukott már a szerelőszalagon egy-két high end tea is, egyiküket lepényenként 400 dollárért mérik, pedig az sem járt az Everesten. A lepényen egyébként az Everest/Csomolungma északi oldala látható, az amit először kínaiak másztak meg úgy, hogy a képeken is látható alu létrákat rögzítettek az utolsó szakaszon és ahol Messner elsőként (de már másodszor) mászta meg a hegyet egyedül és oxigén nélkül, méghozzá úgy, hogy rögtön az első nap gleccserhasadékba zuhant. Mindkét feljutásakor olyan köd fogadta, hogy az orráig sem látott. Esztert kérdezem mellettem, milyen a tea, azt mondja kedves, mondom fussunk neki még egyszer, mert ez így talán nem egészen érthető, másodszorra megszületik a háttérinformációk nélküli, a hegymászós részt egyáltalán nem figyelembe vevő, csupán ízlelésre alapozott név:
Folyékony köd.

|