A tea mint expresszionizmus

A fehér lótusz olyan mint a magyaroknak a bazsarózsa. Buddha tisztasága, ártatlanság és mégis

szenvedély és szerelem. Történelmi jelentősége a mongol uralom leverése és a későbbi fehér lótusz 

néven jegyzett mozgalmak révén a fehér lótusz a kínai történelmi és kulturális tudat elengedhetetlen 

része. Aki ezzel a névvel alapít teát, az legalábbis kompromisszumoktól mentes, szenvedélyes

receptet ígér. 

A fehér lótuszt a nyolcvanas évek végétől adták ki, legutóbb 2005-ben és 2007-ben. A 2007-es sorozat első darabjai még 

bambuszlevélbe kötve érkeztek, a későbbiek már az új Menghai stratégia részeként papírcsomagolásban. A 2005 előtti

időszak fehér lótusz teái a buddhista szerzetesek narancs köntösét öltötték magukra, a legutóbbi tiszta fehér.

A csomagoláson felül a művészi kalligrafikus felirat: Jin Zhen Bai Lan, azaz Ezüst (itt értsd: arany) tűk Fehér lótusz.  

Dayi Menghai nagylevelű teából készült.

A középen látható lótusz szirmaiban első látásra könnyű, közelebbről megvizsgálva meglehetősen nehezen

érthető felirat 

• baloldalt  Juan, azaz kerek (értsd kerek formára préselt tea)
• lent  a lótusz
• jobbra a fehér
• és újra csak az arany tűk

A tea elől hátul egyöntetű megjelenésű, nagyon impresszív, kizárólag tavaszi, ki nem bomlott rügyekből áll. Ez az 

alapanyag tulajdonképpen megegyezik a híres Yunnani Aranyvörös tea alapanyagával, a különbség, hogy azt túlnyomórészt

Simaoban szedik, ez a tea pedig Menghai. A földrajtzi távolság nem jelentős, Menghai teákból is készítenek ritkán fekete teákat

itt megízlelhetjük a kézműves fekete rügyteák és a hei cha-ként fermentált puerhek közötti különbséget. A fermentáció 

ennél a teánál 40 napos, enyhébb, mint a nagylevelű teák esetében, a felszín összképe világosan aranyló.

Az öntet mély alabástrom, rendkívül aromás, Unicum-szerű és helytállást, fizikai hozzáállást igényel. Emlékszem a tea avató 

felöntéseire még friss korából, ez a kép másfél évvel a tea elkészítését követően készült, azóta tovább világosodott és 

némileg enyhült, de az alapvető benyomás még mindig az, hogy brutálisan erős teához kölcsönöztük a testünk.

Utóíze hosszú, de még kaparó, 2010 környékén volt érezhető némi változás és csendesedett bársonyos aromákká.

Nem könnyű ajánlást adni ehhez a komromisszumoktól mentes teához, azt hiszem olyan teaivóknak való, akik életük jelen 

szakaszában minden reggel lendületet merítve indulnak nyerni, elérni, megváltoztatni. A finom részleteket kedvelők

úgy fogják érezni magukat, mint egy expresszionista kiállításon. És valóban Li Keran képei, vörösen izzó hegyei, összecsapó bikái

a fehér lótusz irodalomba és művészetbe oltott rokonai. De csak annak, aki úgy gondolja, hogy egy tea önmagában nem lehet 

művészet.