A bornak öltözött tea

Nyaralás helyett pár napnyi nyaralás Hercegkúton, ami kis falu Sárospatakhoz közel. A falu környezete vad és gyönyörű, ritmusa svábosan bájos, kíváncsi, falusiasan leselkedő. A falu határában embertelen nagy katolikus emlékmű, víztoronynak nézné az ember. Házunk fölött a kőporosi pincesor, bortemető, a régiek nem hitték, hogy védett tájkép lesz belőlük. Házunk udvarára reggelenként mindenféle állat belátogat, a szomszéd néni kedvesen tudtunkra adja, hallotta ám, hogy megérkeztünk. 

• – Én is hallottam ám, hogy nem tetszett aludni!! Erre meghökken.

A szomszédnak két hobbija van, a bor és a libák. Reggel megnézi fent a pincéknél minden rendben van-e, egy korty bor után tesz, vesz, boltba megy, ilyesmi. A libák a háztól fel a kert végében álló csűrig birtokolják az udvart, de főleg a miénket. Délben kis ideig fent a pincéknél együtt sziesztáznak, gyakorlatilag teljes útlezárással biztosítva a libák nyugalmát. Ilyenkor jót tesz egy pohárka bor. Ebéd után rövid szunyókálás, majd vissza, fel a pincékhez, kalap az orron, a libák kószálnak, ha idegen jön, kutyaként őrzik a területet. A tűzhely mellett odakészítve a pohár bor. Már talán ő maga is a bor léte. Amikor odaérünk és jelezzük, hogy szeretnénk a saját kertünkbe bemenni, széles mozdulattal mutatja, kerüljünk inkább az ő kertjén keresztül, de még jobb, ha iszunk együtt egy pohárka bort.. A bor nem aszú, vagy hárslevelű, leginkább sárga muskotály, amolyan népszerű újbor, hiába minden reklám, ezt szopogatják az éttermekben is és csak a késői szüretelésű valamik jelentenek neki konkurrenciát. Édes életet élünk.

Egy délelőtt én is kicsomagolom a teáskészletem és tesztbe kezdek a pincék árnyékában. A teszt célja, hogy jól érezzem magam a fülledt kánikulában.  A teszt alanya a többször bemutatott Menghai 7542 2008-as kiadása, abból is a legelső, tavaszi szedés, tehát 801. A 802 és 803-ast kóstoltam, hasonló hölgyek, de nagyobb üleppel. A tea felszíne rügyekkel egyenletesen behintett, de jellemzőbb a száras, kifejlett rügy és érettebb levél. Ez a tea bizonyos értelemben egy tipikus, tavaszi, ötös wulong levélosztály, lepényben. A lényeg, hogy Menghai területéről származó teákat tartalmaz, persze mind ültetvényes tea már, nem úgy, mint az eredeti 7542, amihez vad anyag is került. Mindenesetre, nagyüzemi létére friss, átható illatú lepény és nem veszti el kicsomagolás után sem, a nagyszobában tartva. Elmosva intenzív, továbbra is áramlóan illatos, a levelek kikelnek lepény létükből és friss zöld tea módjára türkiz és zöld színben mutatkoznak. A lepény csak a báb, amiben a tea tovább fejlődik, most még igen korán keltettük. A tea öntete a második felöntéstől értékesen sárgállik, ez Menghai és Yiwu teáknál ilyen kiugró, az íz rögtön az első felöntéstől rózsaként bomlik, finom, pedig a hőség valamennyire bezárja az érzékeimet. Leveses, frissítő, áradó fény.

Hirtelen ötlettől vezérelve kitöltök egy felöntést, ki az utcára, át a szomszéd udvarára, fel a rendezett kertben, át a mesebeli csűrön fel, fel a libákkal örzött pincékig, gazduram ezt kóstolja meg, tavalyi, kínai, de finom…  Rámnéz, félrebillenti a fejét, mint aki tudja, csapda előtt áll, majd nyugodtan megszólal: 

• „-Csak a magamét iszom. De a színe szép.”

Így járt az én borba öltözött teám Hercegkúton.

Az általunk kóstolt évjáratok közül az eredeti, hetvenes évekből származó 7542 életünk legjobb teái közé tartozott. A 90 es évek eleje változó, a 97es nagyon jó volt, a 99-es fanyar, a 2001-es és a 2003-as pedig normál teaként mutatkozott. Az itt átélt tea, a 2008-as, annak ellenére, hogy végtére egy ipari méretekben termelt teáról van szó, sok év legjobb évjárata, elrakható és kezdő teaként is melegen ajánlott, a 2009-es inkább leveszöldség. 

Nem virtuális teakóstoló erre.