A puerh tea hegységek


 

liu da cha shan

A történelmi puerh termelő tájak értelemszerűen a tea természetes élőhelyeihez kötődtek. Ezt a vidéket a XVIII. század óta Hat Híres, vagy Hat Nagy Teahegység (Liudachashan) néven hat híres teahegységjelölték.

A Hat Hires Teahegység tagjai a következőek voltak, mind Xishuangbanna tartomány területén, Laosz, Vietnam és Yunnan határán: (a névre kattintva rövid leírást kap a területről)

  Youle
  Gedeng
  Yibang
  Mangzhi
  Manzhuan
  Mansha hegység


  A tea földművesek tapasztalata szerint a hat híres teahegységben szedett és préselt tea volt a legjobb alapanyag az érlelésre. A hong kongi ínyencek csakhamar eredeti hegyi puerh teaként kezdték emlegetni és rendelni, a híres teahegyekből származó tea a jó tea szinonimájává vált.

De a hat hires teahegység, Xishuangbanna távolabbi területein található magas területekkel kiegészülve valójában tíz, sőt több, mint egy tucat. A többi fontos tea hegység

Nannuo szó szerint bambuszrügy-pép hegység Menghai területén
 Bulang egyben az ott élő kisebbség neve
 Xiding  
 Bada hegység a Bada kisebbség földje.
   
   


  Az ezeken a területeken szedett teának jól ismert tulajdonsága volt, hogy egyszerű szárítás és préselés után, a megfelelően tárolt tea, hosszú idő után, további, lassú átalakuláson ment át, ami különleges ízeket csalt elő.

Mára az eredeti Hat Híres Teahegység híre megkopott, nagyobb részük modern, ültetvényes teát gyárt, sőt a hivatalos propaganda is az újabb területeket népszerűsíti.

 

6 tea hg


A XIX. század elején újabb területek kapcsolódtak be a termelésbe:

  Yi-Wu
  Banzhang
  Jingmai
  Pasha hegység
   
   


Ezek a területek mára a Puerh kultúra zászlóvivőivé váltak.

 

 

A Hat Teahegység neve először a XVIII században bukkan fel, de a teatermelés jóval korábbra, több, mint 1000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor az idevándorló bulang népcsoport hasznosítani kezdte a vad teafák „termését”. Kétszáz évvel később és ezt már a ma is élő ültetvényekből tudjuk, hozzákezdtek a tea saját ellátásukhoz szükséges műveléséhez. A helyzet 380 évvel ezelőtt, a Ming dinasztia végén kezdett csak megváltozni, amikor a központi hatalom szoros ellenőrzés alá vonta a határvidéket. Az itt termő tea értelemszerűen elkerült az ország és Délkelet-Ázsia távolabbi vidékeire, ezzel együtt Pu’erh városa adminisztratív és kereskedelmi központtá nőtt. A Hat Teahegység ekkor kapta a Híres nevet, a puerh tea ezekben a századokban híres volt jól eladhatóságáról és állandóan jelen volt a hódolati teák között. A XIX. század elején az addig virágzó teatermelés éskereskedelem kettős veszélybe került. Egyrészt a korrupt Qing adminisztráció az addigihoz képest elviselhetetlenül magas adókkal sújtotta a teatermelést, ami gyorsan veszíteni kezdett népszerűségéből, de az igazi csapást az angolok lassú, kezdetben csupán kitartó, de végül eredményes próbálkozása jelentette a tea Észak-Indiában való meghonosítására. Sok egyéb piac mellett Yunnan hagyományos piacai is, így Tibet, maga India, Nepál is az angol adminisztráció által uralt tea befolyása alá került. A Pu’erhnek esélye sem volt az új versenytárssal szemben, a Hat Híres Teahegység lassan elnéptelenedett, a XIX század második felének törzsi harcai után pedig végképp feledésbe merült egészen a XX. század első harmadának végéig. A történet folytatása éppen mi vagyunk.

 

yibang  hegyi tea sárkány
 
A hat híres teahegység olyan korban tett szert hírnévre, amikor az egész országban szinte kizárólag leveles zöld teákat készítettek, így a puerh hegységek telepesei a régi korok teahagyományaiból kifejlődött teáikkal új korszakot indítottak el. A prosperáló teagazdaság távolabbi tartományokra is vonzó hatással volt, Guangdongból ekkor vándorolt ide jelentős számú és a teaművelésben nagy hagyományokkal bíró Han kisebbség egybeforrasztva saját kézműves teahagyományait a helyi törzsek tudásával. Régi és új egy régi-új teában találkozott.

 

hat híres teahegység


 
Ugrás az oldal tetejére