Egy etalon tea - Vörös Vas Lepény 2000

A Vörös Jel, vagy Vörös Pecsét, még egyszerűbben Vörös Lepény a legismertebb és legkeresettebb teák közé tartozik a puerh teák között. Az utóbbi években az eredeti, az ötvenes évekből származó, forgalomban maradt vörös teák száma jelentősen csökkent, az ára pedig ennek megfelelően csillagászati magasságokba kúszott. Az Új Kína puerh teáinak első intézményesült gyártó platformja a kis családi vállalkozások ideje után a Kínai Tea Nagyvállalat, úgyis mint a cigarettagyártók mellett az egyik ipari gigász, illetve a Kínai Nemzeti Eredeti és Mezőgazdasági Termékek Export é Import Vállalata, angolul China National Native Produce and Animal By-proucts Export and Import Corporation (CNNP). A puerh tea a negyvenes évektől egészen a nyolcvanas évek közepéig egyet jelentett ezekkel a hatalmas állami termelő és elosztó rendszerekkel, melyek mögött ma már nagyon is jól ismert gyártó vállalatok húzódtak meg. Az egységes megjelenés, egységes arculat ellenben csak arra adott lehetőséget, hogy az időről időre felbukkanó újabb termékeket a nép meg tudja különböztetni. Évek teltek el, amíg új márka bukkant fel, talán mi is emlékszünk hasonlóra a közelmúltból, amikor egy-egy iparágat emblematikus termékek jelenítettek meg hosszú időn keresztül.

A Vörös pecsét puerh receptek az ötvenes évekből

A puerh háború utáni történetét így négy nagy korszakra oszthatjuk.

1950-58	Hong Yin	vörös pecsét 紅印 , vagy Vörös lepény
1960-72	Sárga lepény	(Huang Yin - sárga pecsét 黄印 ),
1975-1996	a 7542-901 recept	több gyártó által is gyártott recept

ez utóbbin belül az 1988-ban Tajvanra gyártott érlelt teák, mint új teastílus külön fejezetet képviselnek. Lentebb még finomítjuk ezt a korszakolást, de ha csak a tea tartalmát tekintjük, lényegében ezek a teák voltak meghatározóak. Mitől lett Vörös a Vörös lepény? Mert ez volt az első hivatalos puerh lepény, a vörös pedig jó sorsot, újjászületést, jó szerencsét jelent, mind a gyárnak, mind az új terméknek. A teát kézzel készített selyemszövetbe, vagy hosszúszálú rostból készült papírba csomagolták és nyomtatták, majd pecsételték.

A csomagoláson csak kínai felirat látható (kerek formájú kínai tea, illetve a fenti felirat: kínai teavállalat yunnani leányvállalata). A forma közepén a Zhong Cha Pai 中茶牌 felirat terül el, középen a tea jele körülötte 8 irányban Kínáé. A tea felületén elhelyezett belső címkén csak ugyanez a tea és a nyolc Kína jel látható, mindennemű, a gyártás időpontjára, vagy helyére való hivatkozás nélkül. A szóbeli források közlése alapján a kilenc kisebb változással kiadott vörös pecsét puerht Meng La területén a Laosszal és Vietnammal határos teahegységek legjobb zöld teáiból készítették. A tea minőségére és összetételére vonatkozóan csak a tong piao (a hét lepényt összefogó bambuszlevélköteg) belső címkéje adott információt, az sem többet, mint „tavaszi rügytea”, vagy „hozzáadott rügyekkel” , „különleges feldolgozású”.

A vörös lepény története során a következő formulák tűntek fel:„A” fokozatú különleges teaKorai vörös lepényVas lepény Hong Yin Tie Bing. Késői vörös lepények 1955-58 Nagyobb történelmi távlatban a puerh korszakai a következőek (ezek láthatóak weboldalunk címlapján):

családi vállalkozások (Tong Qing Hao)
Vörös Pecsét Tea lepény
Vörös Pecsét Vas lepény (vagy diszkosz lepény)
Kék Pecsétes lepény A és B változat
Pecsétírásos lepények (hatvanas évek)
Zöld pecsétes lepények
Sárga pecsétes lepények (hetvenes évek közepéig)
A CNNP igazgatása alatt gyártott angol feliratos hét fiú lepények 1998 - ig
A nyolcvanas évek közepétől Tajvanra exportált teák (8852 és Xiaguan teák)
A puerh mai korszaka - vad teák

A 2-7 lepények a puerh gyűjtők legfőbb vágyát jelentik, formailag hasonlók, különbséget a papír minősége és a nyomtatás nüanszai jelentettek munkát adva ma sok hamisítónak és még több szakértőnek. A Vörös lepények közül létezett egy "A" minőségű (Jia Jie) tea, ez kicsit kilóg a sorból, mert az első kiadásokon belül igyekeztek egy még jobb minőséget megjelölni és ennek a tea megjelenésében is hangsúlyt adtak méghozzá igazi szövetkezeti egyszerűséggel. A borítás szövegből kívágták a nem megfelelő részeket és kézzel készített címkékkel bevágták, majd beragasztották a Jia Jie jelét. A korai vörös lepény ma már nagyon ritkán bukkan fel, a késői kiadás adja a ma fellelhető érlelt vörös lepények túlnyomó részét, de az idő tájt a koraihoz képest némileg gyengébbnek ítélték, az ára is körülbelül 15 %-kal alacsonyabb volt, bár ez az árcsökkenés betudható a növekvő termelésnek is. A két kiadást pár év választja el az ötvenes évek elején és közepén. A vas lepény ezzel szemben a nagyüzemi termelés első teája volt. A kézzel készített lepényt már nem kézzel, hanem gyorsabb és erősebb gépi préssel préselték formába. A préselés közben a présen fúrt lyukakon, mint nagy zuhanyrózsán át tovább gőzölték a teát. A lyukak és a szövet mintázata jól látható a lepény felszínén. A kemény préselés miatt ezek a teák lassabban, de áthatóbban érnek. A késői vörös lepények mellett az ötvenes évek második felében új teák jelentek meg, először a világoskék pecsét, majd a sárga pecsét. Érdekes, egyszersmind lenyűgöző, hogy a vörös lepény egyöntetű, rügy és érett levél felszíne barnásvöröses árnyalatú, a kék pecsété valóban kékes, a sárga pecsétes teák pedig narancsszínűek volt. Ennek az okát, mikéntjét nem tudjuk, de biztosan nem külső kezelés eredménye. Jel és tartalom folyt egybe.

A vörös pecsétes lepényt, csakúgy, mint a többi nagy teát 1996, a privatizáció után, az új tea korszakban is tovább gyártották, mostmár kifejezetten gyűjtőknek, egyfajta referenciaként. Mint a piacon érlelt teaként, illetve újragyártott teaként jelenlévő termék egyfajta etalonként, referenciaként működött. Ez azt jelenti, hogy az érlelt, illetve új kiadású vörös lepények ára tőzsdeindexként mutatja a puerh teák árának várható alakulását. Így volt ez a 2003-as SARS járvány és a 2006-os árrobbanás idején is. Az általunk kínált vörös lepény teákat például egy éve tettük fel weboldalunkra nem titok, hogy egész lepényre vetítve 15 %-os árréssel. Mára ez az árrés nemhogy elfogyott, de ha most próbálnánk beszerezni, valamivel többet kellene érte fietnünk. A kunmingi érlelésű teák ellenben legalább 30 %-kal olcsóbbak, de persze ízükből is hiányzik ez a még be nem érett idő.

Itt a Vörös lepény 2000-ben kiadott 8668-as receptjét kóstoltuk, trópusi, de nem nedves érlelésből, ez közelítőleg 15 éves teának felel meg a kínai piacon.A vörös lepény felöntései kétszeri elmosás után a következő jegyeket mutatták: olajos, viszkózus öntet, forrongó illóolajokkal, amelyek az öntetet szagolva szinte belespriccelnek az orrba, szilva, beleértve az aszalt szilvát is, édes száraz virágok, orchidea, midig kifejezett föld tónussal. A tea, illetve az öntet illata lassan költözik át az ízbe, első két felöntése inkább csak bájos, kellemes, harmadik felöntése kétségbeejtően erős, amit csak nagy odafigyeléssel sikerül csendesíteni a negyedik-hatodik lépésre. Ebben az időszakban erős hui gan回甘 (utóíz, visszatérő érzés), közepes, nem bántó cha qi kíséri. A tea öntete már az elmosástól kezdve sötét, majdnem fekete tea színű. A hetedik felöntéstől a tea legőbb erénye a kerekség és kiegyensúlyozottság, amit a 10. körben felvált a jól ismert nyugodt édesség. A 12. felöntés már erejét vesztett. Hozzá kell tennünk, hogy 16 gramm teát használtunk 150 ml vízzel, és minden kör dupla felöntéssel járt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 8 gramm teát ebben a kannában 15-18 alkalommal lehet élvezhetően felönteni. Megjegyzendő, hogy amúgy felvezetésnek a Mengku Öreg tea fa lepényéből dobtunk be négy kört. Ez a tea a ma divatos, erős, friss, tolakodó jegyeket mutatta, némi szűzies, fehér teás beütéssel. Akkor mindennapi teának neveztem, most utólag minden héten iható teává degradálom, de a nagy testvér árnyékában persze könnyű kritizálni. A kevert vad teák új korszakában még tapasztalat nélkül várjuk, mit hoz a jövő. A múlt mindenesetre, egy vasárnap délutánra itt volt a csészénkben.

Ugrás az oldal tetejére