Érlelt hei cha

Teákat már nagyon régóta érlelnek, s azt is több, mint ezer évvel ezelőtt felfedezték, hogy a nagyobb tömegben kezelt, megsodort, majd a fermentációba belefojtott teakomposzt egészen különleges ízt vesz fel.

A módszert úgy hívják houfajiao és azt jelenti: a tea főzése. (legközelebb ha valaki azt kéri Önöktől, főzzenek egy teát, gondoljanak erre.)

A főzés, lassú, természetes komposztálás, aminek a hajtómotorja a nagy tömegű tea lassú oxidálódása, az eredménye pedig a tulajdonképpeni fekete tea - hei cha - , ami tehát a mi fogalmaink szerint nem fekete, hanem attól sokkal feketébb. Ezeknek a teáknak a történelmi központja Guizhou, Guangxi és Anhui. Ezek elsősorban zöldtea termő területek, ahol a hei cha afféle ínyencségnek, orvosságnak számított. Ezeknek a teáknak az összefoglaló neve L'u Bian Cha , ami azt jelenti "útmenti tea" és kiindulópont, valamint a végcél szerint határozza meg a teát. A kiindulópont a fent említett területek valamelyike, a végcél Mongólia, Xinjiang, az Új Határvidék, Tibet. A két legismertebb tea a L'uan bambuszkosaras tea és a Liu Bao. Ez utbbi Guangxi terméke.

Anhuiban hei cha termő vidék L'uan, aminek csak látszólag van köze a Liuan Guapianhoz, a zöld teához, annak termőterüete a Dabie hegység még nyugatabbra van. L'uanban a két-három hónapos lassított fermentáció után a teát bambuszkosaraba zárják, bambuszlevelekkel fedik, annak rendje és módja szerint bambuszból hasított kapoccsal fogják össze, majd 54, vagy 27 kosaracskát egy nagyobb kosárba tesznek, amit vászonzsákba varrnak és innentől kezdve az idő az úr. Tulajdonképpen a Guangxi és Anhui bambuszkosaras teák (Liu Bao és Liuan bao) inspirálták a puerh üzemek vezetőit a shu puerh gyártási technológiájának kifejlesztésében. Ebben az értelemben a shu puerh is egy hei cha, tehát fekete tea. A fenti területek préselt teáit sokszor keverik össze a puerhekkel, de Guangxi és Guangdong teatermelői is sokat tesznek ezért, ez utóbbi a puerh hamisítás központja. Ez itt nem hamis, mert nem is puerh.